Jelenleg a vasúti áramelosztó hálózatok egyre inkább kábeles tápellátást használnak. Néha előfordulnak olyan helyzetek, amikor a független, viszonylag kis kapacitású terhelések koncentrálódnak. Ilyen esetekben általában kábelelágazó dobozokat használnak több kábelág összekapcsolására. Ennek az az oka, hogy a kábelelágazó dobozok nem működhetnek közvetlenül az egyes vonalakon; csak a kábelek elágazására szolgálnak. A kábelelágazó doboz fő funkciója kettős: kábelátvitel és kábelosztás.
Kábelfelosztás: Ha az áramelosztó vezeték hosszú, sok kis{0}}területű kábel használata pazarló lenne. Ezért amikor a vezeték kimegy a terheléshez, általában főkábelt választunk, majd a terhelés közelében egy kábelelágazó doboz segítségével a főkábelt sok kisebb-területű kábelre ágazzuk, amelyeket aztán a terheléshez csatlakoztatunk.
Kábelátvitel: Ha az áramelosztási távolság nagy, maga a kábelhossz nem felel meg a nagy távolságokra vonatkozó követelményeknek. Ezért a csatlakoztatáshoz kábelkötéseket vagy kábelátadó dobozokat kell használni. A kábelcsatlakozásokat általában 3000 m-t meg nem haladó áramelosztási távolságokhoz használják. A 3000 métert meghaladó kábelvonalak esetében azonban számos csatlakozás használata növeli a biztonsági kockázatokat. Ezért az áramellátás biztonsága érdekében a csatlakoztatáshoz általában kábelelosztó dobozokat használnak.
A kábelelosztó dobozok megkönnyítik a különböző keresztmetszetű kábelek csatlakoztatását-, kiküszöbölve a kábelkötések bonyolult folyamatát, javítják a kábelcsatlakozási környezetet, biztosítják a csatlakozás minőségét, valamint megkönnyítik a későbbi rutinellenőrzést és karbantartást.